Lélegzetelállító fuvar
José Astete Torres minden egyes nap csaknem ötezer méteres tengerszintfeletti magasságba hajt fel Volvo FH teherautójával, hogy felvegyen egy rakományra való cinket Peru hegyvidéki bányáiban. Tartson velünk egy utazásra, amely garantáltan próbára teszi ember és gép képességeit egyaránt.
K
ora reggel van, és a Csendes-óceán felől érkező felhők szokásukhoz híven most is letelepedtek Lima, a perui főváros fölött. Egy elkerített garázsban parkolunk, közvetlenül a limai ipari kikötő mellett. A plató üres, az üzemanyag-tartály azonban tele van. Csendes a reggel, noha az elülső kapu mögül beszűrődő, egyre fokozódó városi zaj jelzi, hogy ez hamarosan teljesen megváltozik.
José Astete Torres a Simsa egyik gépkocsivezetője, azé a vállalaté, amely csaknem 65 éve Peru egyik vezető cink- és ólomkitermelője. A cég évente 65 ezer tonna nyersanyagot szállít különböző ásványokra éhes országokba világszerte.
A garázs José kiindulópontja. Minden másnap innen indul útnak aranysárga Volvo FH12-jével, hogy elhozza a cinkérc egy finomított formájából, dúsított cinkből álló rakományát a vállalat san ignaciói bányájából, amely 300 kilométerre, az ország szívében fekszik. Vagyis inkább: az ország „felvidékén”. A bánya eléréséhez ugyanis közel ötezer méteres tengerszintfeletti magasságba kell felkapaszkodnia. Át kell vágnia az Andok hegylánc csúcsán és három éghajlati övezeten, miközben a finoman szólva is kaotikus forgalomban irányítja járművét. Ezután pedig megfordul, és teljes terheléssel útnak indul hazafelé.
És mindezt néhány órás időtartam alatt. A megmérettetés azonnal megkezdődik, ahogy elhagyjuk a garázst. José lassan vánszorog végig a kikötői negyed zsúfolt útjain. Még ilyen kis sebesség mellett is fékeznie kell a kátyúk előtt, vagy egyszerűen azért, hogy kikerülje a többi közlekedőt, akiknek eltökélt szándéka, hogy megszerezzék előle a jobb minőségű aszfaltos szakaszokat az egyre lázasabb reggeli csúcsforgalomban.
„A közlekedés a munkám legnehezebb része, különösen az autóbuszok” – mondja, és egy fehér kisbuszra mutat, amely padlóig nyomott gázpedállal és a nyitott ajtóból lógó emberekkel hirtelen átvág a sávunkba, csupán néhány méterrel a hatalmas Volvo első lökhárítója előtt.
„Sok sofőrnek soha nem volt jogosítványa, mindig sietnek, és kanyarodáskor nem foglalkoznak olyan luxussal, mint az irányjelző vagy egyéb jeladás.
Általában úgy tervezzük az utat, hogy az kövesse a busz útvonalát. Lényegesen biztonságosabb követni őket, mintha akkor találkoznánk velük, amikor utasokra vadásznak!”
Kšrźlbelźl egy —ra elteltŽvel áthaladunk Lima határán. Ahogy a nyüzsgő metropolis elmarad mögöttünk, kitisztul a levegő. Feltűnik a nap az égen. A folyamatosan egyre meredekebbé váló út határozottan jelzi, hogy hová tartunk: fel az Andok híres, mitikus hágóira.
Peru több évszázados inka örökségének nyomait fedezem fel a helyi lakosság színes öltözékeiben, a teraszosan kialakított parcellákban és a néha igencsak nyelvtörő helységnevekben. Itt, pontosan Dél-Amerika szívében az inka indiánok fejlett civilizációt hoztak létre jóval azelőtt, hogy a spanyolok és a portugálok idetaláltak volna a messzi Európából.
Amikor nagyjából félúton járunk a hegyoldalon, úgy háromezer méteres magasságban, a levegő hirtelen észrevehetően ritkábbá válik. Minden mozdulat erőfeszítést igényel, minden szívdobbanás emlékeztet a fülke ablakain kívül uralkodó nehéz körülményekre.
Előttünk egy kimerült, öreg Volvo N7 szemlélteti, hogy milyen nehéz is lehet az élet errefelé. Lassú szenvedése a hegyoldalon felfelé és a teljes terhelésen dolgozó motor üvöltése furcsa módon egyre fokozódó, háborgó érzést kelt a tüdőmben.
Amint JosŽ —vatosan elhalad mellette vadonatúj FH12-jével, ismét elereszt egy széles mosolyt.
„Valaha én is csináltam ezt! Még 1975-ben kezdtem el teherautót vezetni, pontosan ezen a típuson. Azóta már szinte mindent vezettem, ami csak létezik. Azokban az években, amikor kaptattam fel a hegyre, minden egyes méterért meg kellett küzdenem, miközben néha alig haladtam előre. Ma már azonban sokkal gyorsabban mennek a dolgok, felfelé és lefelé egyaránt. A kényelem pedig össze sem hasonlítható” – mondja, és számolni kezd az ujjain:
„A felfüggesztés, a szervokormány, a vezetőülés, az ágy – igazi öröm egy új Volvót vezetni ebben a környezetben.”
Mondja mindannak ellenére, hogy a korszerű Volvo kényelme semmi ahhoz a részlethez képest, ami valódi változást jelentett mindennapi munkakörülményeiben. José teherautóját VEB-bel, a Volvo hatékony motorfékével szerelték fel – ennek köszönhetően olykor negyedével is csökkenthet a menetidő, mivel sokkal gyorsabban, ám mégis biztonságosan ereszkedhet le az Andok meredek lejtőin.
A 12-13 órás, összeszorított foggal megtett út mára tízórányi biztonságos és kényelmes vezetéssé rövidült, amelynek jelentőségét komoly hangsúllyal emeli ki.
„Időt takarítok meg, amit plusz pihenésre, lazításra és még alaposabb biztonsági átvizsgálásra fordíthatok. Ez sokkal biztonságosabb vezetést eredményez. Emellett kevésbé veszélyeztetnek út közben a tolvajok és az útonállók. Éjszakánként különösen nagy problémát jelent a rablás veszélye, ami miatt folyamatosan csomó feszül a mellkasunkban. Ma már azonban mindig elérem a kijelölt pihenőhelyeinket még naplemente előtt.”
FelŽrtźnk a csścsra. Metsző, jeges szél erősíti meg, hogy mögöttünk hagytuk Lima nedves, tengerparti klímáját. Hatalmas tábla közli velünk a puszta tényeket: 4818 méteres tengerszintfeletti magasság – mindössze négyórás vezetés után!
Innen José keletnek tart tovább, a hegygerinc túloldalának dzsungelébe, ahol a Simsa cinkbányája fekszik. Nevetve rak ki az út szélén, ahol elfehéredve állok, miközben tüdőm minden egyes levegővételkor zihál.
„Soroche!” – mondja, „A magaslati betegségnek csupán egy ellenszere van: kokatea és sok pihenés!” ■
Adatok a Simsáról
■ Bányaipari vállalat, központi irodája Limában, Peruban található. Fő tevékenysége a cink- és az ólombányászat.
■ Az elmúlt 35 éve fő kitermelő üzeme a San Vincente bánya, Limától 300 kilométerre keletre.
■ Évente 62 ezer tonna cinket és háromezer tonna ólmot termel ki. Ennek legnagyobb részét külföldre exportálja.
■ Flottájában 31 teherautó és 20 vontató végzi a felszíni szállítási feladatokat, míg 11 billencsük a bányák mélyén dolgozik. A vontatók közül 12 Volvo FH típusú. A bányában dolgozó teherautók mindegyike Volvo FM.
■ Valamennyi teherautót szervizszerződéssel együtt vásárolták.